2012. május 1., kedd

Gratuláció, és egy újabb költemény

Először is szeretnék gratulálni Kurenai-nak, ugyanis végre nyert egy rajzpályázaton, amit már nagyon megérdemelt.

Hamarosan utazik ki Ausztriába, mindenki szorítson neki!









Másodszor: egy újabb verset hoztam, az előző blogomon, ami inkább loli témájú volt, anno rajzversenyt hirdettem hozzá, amire egy kezdő bloggerhez viszonyítva rengeteg nevezés érkezett. Remélem nektek is tetszeni fog^^ Nekem nem tetszik annyira mint az előző, kicsit túl "mesés"... de azért érezni benn hogy én alkottam ^^. Kelt: 2010. május 5.


A lány az erdőből

Volt egyszer egy lány,
Ki sohasem beszélt.
Valahol mélyen az erdőben,
A sötétségben élt.

Nem járt arra senki,
Vagy száz év óta.
Senki sem tudhatta,
Ott hogyan száll a nóta.

Egy verőfényes nap aztán,
Mi oly volt, mint a többi.
A lány a városban sétált,
Ez így szokott lenni.

Ám épp a téren állt,
Mikor őt megpillantotta,
Egy ifjú, kinek szívét,
A lány felgyújtotta.

A fiú letérdelt, kezet csókolt,
S bemutatkozott hosszú nevén.
Okkal tehette ezt,
Úri család sarja lévén.

De a lány nem égett tűzben,
A nem volt vak.
Jól tudta, a nyájas máz alatt,
Mily szörnyeteg lakozhat.

Elfordult az ifjútól,
Futásnak eredt.
Gyöngy szeme egyre csak,
Az erdőbe meredt.

Az úrfi sem volt rest,
Kiáltott lováért.
Majd kíséretével,
Száguldtak a lányért.

De nem érhették utol,
Hogy is tudták volna!
A lányt nem akarat,
Varázs vágy hajtotta.

Hamarosan ott volt,
Az erdő legmélyén.
Könnyű mosoly jelent meg,
Szája szélén.

Dalra fakadt a gyönyörű teremtés,
Oly dalra, mit nem hallott ember.
S felizzott az erdő, füstje szállt,
Más világ sejlett fel.

Gyönyörű kert, kastély,
Csobogó kispatak.
S a lány mellett, ó,
Mily csodás alak!

Finom modorú,
Tiszta szívű herceg.
A lány reá nézett,
Szerelmesnek tetszett.

A kényes úrfi szemét,
Vér öntötte el.
Parancsolta katonáit,
A lány neki kell.

Az nem hagyta magát,
Szembeszállt a haddal.
Dala vészterhesen szólt,
Véres lett a hajnal.

A leány és szerelme,
Összes társaik.
Odalettek mind,
De nem dalaik.

Néhol felbukkannak,
Néha bennünk élnek.
Hogy megmutassák,
Lehet szép az élet.

Volt egyszer egy lány,
Gyönyörűen dalolt.
A sötétségtől rettegve,
Egy szebb világban lakott.

1 megjegyzés:

  1. Először is köszönöm. ^^
    Másodszor pedig, a vers gyönyörű, még mindig emlékszem rá. :)
    Így tovább!

    VálaszTörlés