Emilie-t már jó régóta szeretem, talán ő volt az első kicsit elvontabb énekes, akit megismertem. Több helyről is hallottam róla: Mondoban, Darren Shan fórumon, Loliktól... Először azt hittem, minden dal fantázián alapul, és sokként ért amikor megtudtam hogy Emilie művészetének nagy része önéletrajzi ihletésű.Bipoláris zavara volt már gyerekként, azt mondja, onnan ered a zeneszerzői képessége, hogy kiskorában Pachelbel Kánon D-dúrban c. darabját dúdolta, hogy elnyomja a zavar keltette hallucinációkat, és el tudjon aludni. Később megjárta az elmegyógyintézetet is. Így nyilatkozott: „Senki nem próbált kihozni onnan vagy kapcsolatba lépni velem, és nem engedték, hogy bárkit is felhívjak. Amikor a Száll a kakukk fészkére című filmet néztem, rájöttem, hogy elég pontos ábrázolása egy modern kori elmegyógyintézetnek.”Megírta önéletrajzi ihletésű regényét, a "The Asylum for Wayward Victorian Girls"-t. A könyv cselekménye követhető végig a Fight Like A Girl albumon is. Első hallgatásra is feltűnő, hogy mennyire "musicales", a szó legpozitívabb értelmében. Elvileg a könyvből Broadway-musical készül, szóval nem járok messze, szorítok hogy tökéletesen sikerüljön :)
01 - Fight Like A Girl
A lemez címadó dala, a történet bonyodalmát foglalja össze, itt még azt hittem egy egyszerű albumra számíthatok, pozitív csalódás volt.
"This is our battlecry
I'm giving you a head start
You're going to need it
'Cause I fight like a girl"
02 - Time for Tea
Epicness. Na ezt tudnám elképzelni mondjuk a film elejére.
"And when I am good
I am very very good
But when I am bad
I am fucking GORGEOUS"
03 - 4 o'Clock (Reprise)
A 4 o'Clock Emilie egy korábbi gyönyörű dala, örültem hogy ezen az albumon is visszaköszönt.
"Where is the sense in these desperate dreams?"
04 - What Will I Remember?
Egy lány töprengése életről, halálról és az egész értelméről vagy értelmetlenségéről.
"When my body suffers
When to breathe is pain
Is is really madness to think?...
Think of breaking this chain"
05 - Take the Pill
A brutális kritika az elmegyógyintézetek valóságáról.
"You no longer rule your body
You no longer own those rights
You will wake up when we say so
You will sleep when we turn out the lights"
06 - Girls! Girls! Girls!
Burlesque stílusú "idegenvezetés" az intézetben.
"Some are born mad
Some achieve madness
And some have madness thrust upon 'em"
07 - I Don't Understand
Egy látogató érdeklődése az egyik ápolt felé - nem érti, mi folyik az intézet falai közt.
"Why must she be chained?
I don't understand
He doesn't, does he?"
08 - We Want Them Young
A doktorok és az ápoltak párbeszéde. Érzékelhetően nő a feszültség.
"It's far too crowded in this cell
We are not living - we're in Hell!
When will the tables finally turn?
When will they fall?
When will they burn?"
09 - If I burn
Emily (a karakter, ipszilonnal) a kínzójához, a doktorhoz beszél.
"The louder that I scream
The harder your machines close over me"
10 - Scavenger
Most a lányok "beszerzőjének" szemszögéből láthatjuk egy kicsit a történetet.
"Supply and demand"
11 - Gaslight
Halálfélelem és kiábrándulás.
"Below my window,
I hear a horse go by
And in the next cell
An inmate starts to cry"
12 - The Key
Egy ápolt megszerzi az őr kulcsát, ami Emily-hez kerül, végül lelepleződnek és sarokba szorulnak. Lépni kell.
"It's time this house is ours
It's time we take it back
It's time for bloody war
IT'S TIME FOR THE ATTACK!"
13 - Hell is Empty
Két sort kivéve instrumental - valószínűleg a harc aláfestésére.
"Hell is Empty - And all the devils are HERE!"
14 - Gaslight (Reprise)
Feltételezhetően a harc utáni állapotok bemutatásának aláfestésére való instrumental.
15 - Goodnight, Sweet Ladies
A halotti menet éneke.
"No death could conquer
You only sleep"
16 - Start Another Story
Már a történet vége felé járunk... a dal arról szól, hogy bár nem feledik el a múltat, mégis tudni kell hogy ez már egy új történet kezdete.
"Now look for something more
There's a place I can almost see"
17 - One Foot in Front of the Other
A gyönyörű befejezés - az élettapasztalat nélküli ápoltak ismerkedése a kinti világgal, félelmük, a tudat hogy semmijük sincs, és mégis képesek továbblépni, megkezdeni saját életüket. Csak az egyik láb a másik elé...
