Amelia von Désire a trilógia főszereplője, mindhárom kötet az ő szemszögén keresztül mutatja be a történéseket. Az idő folyamán sokat változik, mégis, talán sikerül megőriznie önmagát. Vagyis nekem sikerül őt megtartanom önmagának... Az első kötetben még laza, egyéni, kicsit mindent vegyítő öltözködési stílus jellemző rá, a másodikban azonban már erőteljes a Lolita hatás, ha nem is nevezhető egyértelműen annak. Változása természetes, mert magam is sokat változtam az első kötet óta (hetedikes koromban kezdtem el), és ő valamilyen szinten az én visszatükröződésem. Megtestesíti azt, amit szeretnék, és amire soha sem lennék képes...
Alapjában véve furcsa lánynak mondanánk, mind kinézete, mind viselkedése és érdeklődési köre kapcsán, de mégsem magányos, mint a legtöbb hasonló szereplő. Már amikor az első oldalt olvassa az ember, feltűnik neki a különös baráti kör. Érdekes, hogy a társaság tagjai hol lesznek a történet végén... őszintén, még én sem tudom, de érdekes.
Mágikus képességekkel rendelkezik, ez indítja el végül is az egész cselekményt. Sokat gondolkozik, néha döntésképtelen. Legtöbbször csak sodródik az árral, de amikor végre elszánja magát, iszonyatos erőket képes felszabadítani. Amélie Victorna és Alfonz von Désire leszármazottja, édesapja Anno néven ismert. Zoe-val érzi magát a legjobban, ő áll hozzá legközelebb. A Végzet leánya, mint cím, egyértelműen rá utal.
A rajz tájékoztató jellegű és nem művészi értékű ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése