A Replica-project

Tegnap éjjel kerestem az ihletet, és ezt találtam ki. Próbálok minél több kapcsolódó dolgot megosztani.:)

Régóta szeretem ezt a számot, a Sonata Arctica pedig az egyik kedvenc együttesem, power metalt játszanak, és bár néha nem teljesen tiszta az angol szöveg (finnek) mégis versszerűek a dalaik. Furcsán sok szerelmes számuk van, de azok is gyönyörűek, ez most kivételesen nem szerelemről szóló, inkább a háború elembertelenítő hatásáról. Legalábbis számomra. Amúgy is érdekel a téma, tudjátok hogy a II. Világháború mennyire a kedvencem töriből. Mellesleg ajánlom a Tragédia című novellát, valamikor 3. végén 4. elején fogjátok venni.

Rajzon, novellán is versen is gondolkozom.

Hallgassátok, olvassátok, hamarosan jönnek a művek!

Dalszöveg:

I'm home again, I won the war,

And now I am behind your door.

I tried so hard to obey the law,

And see the meaning of this all.

Remember me? Before the war.

I'm the man who lived next door.

Long ago...

As you can see, when you look at me,

I'm pieces of what I used to be.

It's easier when you don't see me

Standing on my own two feet.

I'm taller when I sit here still,

You ask are all my dreams fulfilled.

They made me a heart of steel,

The kind them bullets cannot see, yeah...

Nothing's what it seems to be,

I'm a replica, I'm a replica

Empty shell inside of me

I'm not myself, I'm a replica of me...

The light is green, my state is clean,

New life to fill the hole in me.

I had no name, last December,

Christmas Eve I can't remember.

I was in a constant pain,

I saw your shadow in the rain.

I painted all your pictures red,

I wish I had stayed home instead.yeah!!

Nothing's what it seems to be,

I'm a replica, I'm a replica

Empty shell inside of me

I'm not myself, I'm a replica of me...

Are you gonna leave me now, when it is all over

Are you gonna leave me, is my world now over...

Raising from the place I've been,

And trying to keep my home base clean.

Now I'm here and won't go back believe.

I fall asleep and dream a dream,

I'm floating in the silent stream.

No-one placing blame on me

But nothing's what it seems to be, yeah!!

Nothing's what it seems to be,

I'm a replica, I'm a replica

Empty shell inside of me

I'm not myself, I'm a replica (repeat)

Nothing's what it seems to be,

I'm a replica

Empty shell inside of me

I'm a replica of me...

I'm home again, I won the war,

and now I am behind the door.

I tried so hard to obey the law,

see the meaning of this all.

Remember me? Before the war.

I'm the man who lived...

Magyarul:

Hazaértem, megnyertem a háborút,

És most az ajtódban állok.

Küzdöttem a törvényért,

Hogy meglássam ennek az egésznek az értelmét.

Emlékszel? A háború előtt.

Én vagyok, aki a szomszédban élt.

Réges-rég…

Láthatod, ha rám nézel,

Csak darabjai vagyok egykori önmagamnak.

Könnyebb, amikor nem látsz

A saját lábamon állni,

Magasabbnak látszom még ülve is,

Azt kérded,teljesült-e minden álmom.

Acélszívet gyártottak,

Olyat, mit nem látnak a golyók…

Semmi sem az, aminek látszik,

Másolat vagyok, másolat

Üres héj és semmi más

Nem magam, csak saját másolatom.

A fény zöld, helyzetem tiszta,

Új élet hogy az űrt betöltsem.

Nem volt nevem, múlt december,

Szenteste, én nem emlékszem.

Állandó fájdalomban égtem,

Megláttam árnyad az esőben.

Minden képed vörösre festettem,

Ó, bár otthon maradtam volna!

Semmi sem az, aminek látszik,

Másolat vagyok, másolat

Üres héj és semmi más

Nem magam, csak saját másolatom.

Itt hagysz most, mikor végre vége?

Itt hagysz, a világomnak vége…

Kiemelkedem korábbi helyemről,

Igyekszem az otthonom tisztán tartani.

Itt vagyok, és azt hiszem, nem megyek vissza.

Elalszom, és álmodom

Csendes folyamban lebegek.

Senki sem gyanúst,

De semmi sem az, aminek látszik!

Semmi sem az, aminek látszik,

Másolat vagyok, másolat

Üres héj és semmi más

Nem magam, csak egy másolat.

Semmi sem az, aminek látszik,

Másolat vagyok

Üres héj és semmi más

Csak a saját másolatom…

Hazaértem, megnyertem a háborút,

És most az ajtódban állok.

Küzdöttem, a törvényért,

Meglássam ennek az egésznek az értelmét.

Emlékszel? A háború előtt.

Én vagyok, aki élt…

Karakterek - Zoe Johnson

Zoe Amelia egyik barátnője, szerepe először nem jelentős, de már az első kötetben látszik, hogy kettejük kapcsolatában van valami különleges, hiszen ő is ugyanakkor kapja meg erejét, mint Ame.

Nagyobb szerephez a második kötetben jut, amikor is kiderül, hogy ***SPOILER!*** Zoe és Amelia féltestvérek, így pedig ő is örökölte a von Désire-vért. Ő a Harmadik, aki végül Amelia és Amélie mellett (tudtán kívül) részt vesz a Sötétség megidézésében. ***SPOILER VÉGE***

Egyértelműen látszik, hogy összes barátnője közül ő érti meg legjobban Ameliát, talán bennük van a legtöbb közös. Zoe valamivel visszafogottabb, az a típus, aki magában tervezget, ritkán szólal meg, de akkor szinte mindig fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Gyakran hord pirosat, ruhái legtöbbször itt-ott meg vannak nyirbálva, szereti szétszaggatni a dolgokat, a pirománia sem áll tőle távol. Alapvetően nadrágos típus, ha értitek, mire gondolok.

Erősebb, mint látszik, viszont a második kötet végére eljut lelke tűrőképességének határáig, A Halál virágaiban sokáig össze lesz törve.

A képet Manga Creatorral csináltam, haja valamivel szőkébb és hullámosabb^^"

Lolita stílusok: Gothic Lolita

A Gothic stílus mint korábban leírtam, Mana és a vk-zenekarok, valamint az őket cosplayelő tömeg hatására alakult ki. Újdonságot, színt vitt a stílusba, megkezdődött a különféle stílusirányzatok kialakulása. Ugyanakkor a goth stílussal újabb problémák köszöntöttek be: a tájékozatlan tömegek asszociációi a "goth" szó hallatán.*
Bár sokszor használják a goth színeit és klasszikus szimbólumait, mégis megtartják a Lolita számára fontos kifinomultságot, porcelánbaba-kinézetet. Itt fontos leszögezni: Mana sminkje és fellépőruhái nem gothlolik. Ha az ő loli oldalát keressük, nézegessünk Moitié ruhákat.

Főbb színek: Alap a fekete, akár vörössel, királykékkel (AKA manakék) vagy akár lilával, sőt aranyszínnel kombinálva is láttam már. A klasszikus gothloli ruha a fekete-fehér, de manapság kezd kimenni a divatból. Főleg azoknak az itáknak a hatására, akik csak a fekete ruha, fehér csipke kombinációt ismerve alkottak gothlolinak csúfolt förtelmeket. Nomeg a cselédlányos kinézethez való hasonlósága miatt.

Főbb minták: Keresztek, koporsók, kovácsoltvas kapuk (itt utalva a Moitié híres-neves Iron Gate szoknyájára), rózsák, akár régies csillárok. A Sweet-hez képest még mindig kifinomult, nem túlzsúfolt, de látványos a különbség a Classic-kal.

Egy régebbi kép a Gothic&Lolita Bible-ből:

A rémes fekete-fehér ruhák:
A baj nem is a színkombinációval van, mint tudjátok, nekem is főleg fekete-fehér szoknyáim vannak, de így sokkal jobban látszik a csipke műanyag, olcsó volta. Ráadásul valamilyen különös oknál fogva mindig túl sokat használnak ebből a semmirevaló csipkéből. Új fogalom: lace monster. Arra használják, amikor túlontúl sok az általában rossz minőségű csipke egy ruhán.

*Nagy probléma az általános elképzelés a "goth"-ról. Latex, neccharisnya, fekete rúzs és társaik... Egyik sem használható a Lolita kinézethez! Valamint itt kezdtek el halloweenről maradt jelmezeket újrafelhasználni... ritka alkalom, ha ez sikerhez vezet.

Arra is érdemes odafigyelni, hogy pl.: a cybergoth stílus elemeit nem használják fel. Ha valaki (láttam egy azt hiszem svéd csajt...) maga vegyíti e kettőt, az már a "saját stílus"-ba tartozik. Mint mondtam, ha egyéniek akarunk maradni a lolita stíluson belül, akkor nagyon oda kell figyelni az alapokra... ő odafigyelt, jól is nézett ki :)

Vissza a természetbe!*

Ma délután fogtam magam, biciklire pattantam, és kitekertem a város szélére egy kicsit elmélkedni és alkotni. Találtam is egy kis árnyékos helyet, ráadásul még a szél is fújdogált, úgyhogy egyáltalán nem volt melegem, közben háromszor végighallgattam Emilie Opheliac-jét. Egyszerűen csodálatos érzés volt, pont az, amire egy hét dögmelegben panelban kuksolás után szüksége van az ember lányának. Az a nyugalom és szabadság, hogy egy pillanatra kiléphettem a mindennapokból... talán a legjobb szó a lelki táplálék. :)

Azért hogy a jó kis magyar szocreál érzés meglegyen, volt ott egy random vascső is... hát igen :D

Eredetileg A Halál virágait akartam folytatni, de mivel az eleje elég télies környezetben játszódik, valahogy nem akart sikerülni. Viszont írtam egy kis tájleírást. Nem kimagasodó, nem is túl egyedi, de talán átadja az érzést... Mert most úgy érzem, végre harmóniában vagyok önmagammal és a világgal, ha mindez röpke életű is.

*ugye mindenki tudja hogy ez nem Voltaire? :))

Mobilos fotó. Élőben sokkal szebb volt ^^

Kinyújtom lábaim, kortyolok egyet a hűsítő vízből. Egy kedves, tömzsi fa árnyékából élvezem a természet szépségét. Hajam egy lusta fuvallat fújja ki arcomból, míg egy apró, levél-forma bogár küzdelmes útját figyelem földön heverő telefonom felé.

Nézem, ahogy a felhők átúsznak az égen. Lassan, méltóságteljesen szállnak fejem felett, árnyékuk hol a szemközti dombokon, hol az aranyszín tóként elterülő búzaföldeken jelenik meg. Néhol szinte beleolvadnak a háttérül szolgáló égbe - így estefelé az már nem élénk színű mennyei tenger, inkább fáradt, halovány fátyol, melyen átszüremlik a nyári napfény.

A kalászok a langyos szellőben lengedeznek, a szőke búzamező néhány magasabb szárán meg-megcsillan a fény, ahogy a zongora zúgásából előtör a hegedű vidám hangja.

A mélyzöldben játszó erdők fái szintén a lassan nyugovóra térő napot élvezik, míg a tisztások hűs árnyaikkal gyönyörűen ellensúlyozzák azt. Ahogy a fenyők sötétzöldje, a világosabb, szinte sárgás lombok és az elhalóban lévő, mégis élénk vöröses ágak, a napfényben fürdő és árnyékos rétegek foltjai összejátszanak, kedvem támad szárnyra kelni, hogy a természet remekművét még jobban átélhessem.

De marad a szemlélődés, és egy szabadságtól duzzadó impresszió, a mögöttem húzódó útról, a villanyvezetékről, a többi emberről való megfeledkezés röpke pillanata.

Lolita stílusok: Classic Lolita

A Classic több történelmi korszakból is meríthet. Persze legkézenfekvőbb a Viktoriánus divat, de akár a Rokokó vagy az Edward-kor is hathat rá. Elképesztően kidolgozottak és elegánsak ezek a ruhák, még a Lolita divaton belül is kiemelkedőek.

Főbb színek: Bézs, Törtfehér, Bordó, Mélykék, Barna, és úgy általában a meleg színek. Ritkán hordanak a Sweetre jellemző élénk színeket, de pl. a fáradt rózsaszín vagy a halvány levendula előfordulhat.

Főbb minták: Főleg a visszafogott virágminta (néha a Country felé hajlik) de akár gyümölcsök, festmények, órák, bármi, ami nem túl hivalkodó, és visszahozza a klasszikus hangulatot.

A Mary Magdalene gyártja a világ leggyönyörűbb kabátjait!

Szabás: Itt a legjellemzőbbek talán az A-vonalú szoknyák, bár mostanában kezdenek mindenhol visszajönni. A szoknya hossza minden esetben a szabályokban meghatározott legyen! Talán még itt leggyakoribb, hogy nem választják el hangsúlyosan a ruha felső részét az alsótól (Pl.: nagy masnik). Alapvetően ritkán használnak masnikat, maradnak a fodroknál és a visszafogott mennyiségű csipkénél.

Kiegészítők: Nem nagyon illenek hozzá a head-eater-bow-k, annál inkább a kalapok és bonnet-ek. Zokni helyett elegánsabb egy egyszínű vagy visszafogottan mintás harisnya viselése. Jellemző még: kesztyűk, napernyők, gyöngy- és antikolt ékszerek, legyezők.

És hogy milyen egy "rossz classic loli" ? Körülbelül ilyen:

A cipő a harisnya (ha csak nem nylon) és a blúz itt még elég jó. Bár nem látom rendesen a képen. Alapjában véve a színválasztás sem szerencsés. A piros túl rikító, fehérrel párosítva pedig mindenkinek a Télapó jut eszébe róla. A szabás és az anyag minősége sem lehet valami csúcs, és látjátok a ruha derekát? Igen, a modell csípőjén van. Ráadásul műszálas olcsó csipke... Az ernyő nem rossz ötlet, de az anyaga annak sem lehet a toppon.

Classic márkák:

Mary Magdalene

Victorian Maiden

Innocent World

EDIT: Nem volt véletlen hogy furcsálltam hogy az első és utolsó kép ugyanonnan van, elkövettem egy gyakorló loliként óriásinak számító hibát. A Milanoo márka az egyik legaljasabb, más márkáktól lop stock photo-kat és amikor megkapod az árut kicsit sem hasonlít rá. Valószínű az első kép is lopott. Senki se próbáljon venni tőlük semmit!!!

Karakterek - Amelia von Désire

Amelia von Désire a trilógia főszereplője, mindhárom kötet az ő szemszögén keresztül mutatja be a történéseket. Az idő folyamán sokat változik, mégis, talán sikerül megőriznie önmagát. Vagyis nekem sikerül őt megtartanom önmagának... Az első kötetben még laza, egyéni, kicsit mindent vegyítő öltözködési stílus jellemző rá, a másodikban azonban már erőteljes a Lolita hatás, ha nem is nevezhető egyértelműen annak.

Változása természetes, mert magam is sokat változtam az első kötet óta (hetedikes koromban kezdtem el), és ő valamilyen szinten az én visszatükröződésem. Megtestesíti azt, amit szeretnék, és amire soha sem lennék képes...

Alapjában véve furcsa lánynak mondanánk, mind kinézete, mind viselkedése és érdeklődési köre kapcsán, de mégsem magányos, mint a legtöbb hasonló szereplő. Már amikor az első oldalt olvassa az ember, feltűnik neki a különös baráti kör. Érdekes, hogy a társaság tagjai hol lesznek a történet végén... őszintén, még én sem tudom, de érdekes.

Mágikus képességekkel rendelkezik, ez indítja el végül is az egész cselekményt. Sokat gondolkozik, néha döntésképtelen. Legtöbbször csak sodródik az árral, de amikor végre elszánja magát, iszonyatos erőket képes felszabadítani. Amélie Victorna és Alfonz von Désire leszármazottja, édesapja Anno néven ismert. Zoe-val érzi magát a legjobban, ő áll hozzá legközelebb. A Végzet leánya, mint cím, egyértelműen rá utal.

A rajz tájékoztató jellegű és nem művészi értékű ^^

Törisegéd

Mára sikerült eljutnom a pontig, hogy azt mondhassam, megnyílt a Törisegéd blog! Igen, külön blogot csináltam neki, így sokkal áttekinthetőbb lesz. Hamarosan felteszem az első témakört, készülhettek!

A Törisegéd blogot megtalálhatjátok itt!