Gratuláció, és egy újabb költemény

Először is szeretnék gratulálni Kurenai-nak, ugyanis végre nyert egy rajzpályázaton, amit már nagyon megérdemelt.

Hamarosan utazik ki Ausztriába, mindenki szorítson neki!

Másodszor: egy újabb verset hoztam, az előző blogomon, ami inkább loli témájú volt, anno rajzversenyt hirdettem hozzá, amire egy kezdő bloggerhez viszonyítva rengeteg nevezés érkezett. Remélem nektek is tetszeni fog^^ Nekem nem tetszik annyira mint az előző, kicsit túl "mesés"... de azért érezni benn hogy én alkottam ^^. Kelt: 2010. május 5.

A lány az erdőből

Volt egyszer egy lány,

Ki sohasem beszélt.

Valahol mélyen az erdőben,

A sötétségben élt.

Nem járt arra senki,

Vagy száz év óta.

Senki sem tudhatta,

Ott hogyan száll a nóta.

Egy verőfényes nap aztán,

Mi oly volt, mint a többi.

A lány a városban sétált,

Ez így szokott lenni.

Ám épp a téren állt,

Mikor őt megpillantotta,

Egy ifjú, kinek szívét,

A lány felgyújtotta.

A fiú letérdelt, kezet csókolt,

S bemutatkozott hosszú nevén.

Okkal tehette ezt,

Úri család sarja lévén.

De a lány nem égett tűzben,

A nem volt vak.

Jól tudta, a nyájas máz alatt,

Mily szörnyeteg lakozhat.

Elfordult az ifjútól,

Futásnak eredt.

Gyöngy szeme egyre csak,

Az erdőbe meredt.

Az úrfi sem volt rest,

Kiáltott lováért.

Majd kíséretével,

Száguldtak a lányért.

De nem érhették utol,

Hogy is tudták volna!

A lányt nem akarat,

Varázs vágy hajtotta.

Hamarosan ott volt,

Az erdő legmélyén.

Könnyű mosoly jelent meg,

Szája szélén.

Dalra fakadt a gyönyörű teremtés,

Oly dalra, mit nem hallott ember.

S felizzott az erdő, füstje szállt,

Más világ sejlett fel.

Gyönyörű kert, kastély,

Csobogó kispatak.

S a lány mellett, ó,

Mily csodás alak!

Finom modorú,

Tiszta szívű herceg.

A lány reá nézett,

Szerelmesnek tetszett.

A kényes úrfi szemét,

Vér öntötte el.

Parancsolta katonáit,

A lány neki kell.

Az nem hagyta magát,

Szembeszállt a haddal.

Dala vészterhesen szólt,

Véres lett a hajnal.

A leány és szerelme,

Összes társaik.

Odalettek mind,

De nem dalaik.

Néhol felbukkannak,

Néha bennünk élnek.

Hogy megmutassák,

Lehet szép az élet.

Volt egyszer egy lány,

Gyönyörűen dalolt.

A sötétségtől rettegve,

Egy szebb világban lakott.