Produktív gyurmázás

Igen, igen, arról a jófajta kisüthető cukkerségről van szó, amiből annyit muffint, macaront, tortát, gumicukrot... minden jót csináltak már! Kurenai rendelt párat, és (az ő művei bizonyos okokból később jönnek;)) megengedte, hogy csináljak pár dolgot~


Macaronos szett: kék macaronok, csokis-tejes krémmel, fülik és medál :) (háttérben mana:D)

Bocsi a rossz képekért, a teló rosszul fókuszál, én meg nem értek a fotózáshoz ^^"

Plague Rat telefonlógó

Na, ez nehéz volt, olyan kis pici ^^ Szürke PATKÁNY (nem egér) Emilie-s csészében, csíkos csészealjjal. Kell egy patkány. Most komolyan... na jó nem. Nem engedik be a koleszba szegényt >.<"

Hátul szívecskés <3

Végül, elmaradt az összefoglaló a Japán Napról: Sikeresnek könyvelem el, azt hiszem ha nem is fognak sorokban állni a lolitanoncok, de sikerült kicsit megmutatni, hogy ilyesmi is van. És nem rohant el a csoport fele mikor kinyögtem hogy Mana férfi. És nem rohant el a másik fele a Brolitáknál. És nem röhögtek ki. És köszönöm ONEGIRL-NEK, YUMÉNEK és NOOMINAK  a modellkedést, gyönyörűek voltatok :D (igen te is ;)) Valamint köszönöm a segítséget a vetítéssel KAMICHUNAK!

Mindenki ügyes volt:)

És a lolik nem isznak, de finom a szilvabor;)

Ó, csak napirandomként... Köszönet KURENAINAK, GERGŐNEK és IMOLÁNAK a zombifelvonulás értelmesebb részéért:D Jófajta jelmezek:

 Baiichu~ csak mert rég köszöntem el így :3

Japán Nap - előzetes

Ismét megrendezésre kerül a szombathelyi Japán Nap, olyan programokkal mint Kimono bemutató, para-para tánc, rengeteg workshop, kiállítás, animevetítés, gésa frizura- és sminkkészítés, vagy a már hagyományosnak számító Ataru Taiko koncert.

Idén én is részt veszek, az este 6 órakor kezdődő fél órás Lolita bemutató kapcsán, úgyhogy eléggé izgulok, és remélem lesznek érdeklődők (eddig mindig voltak^^).

Remélhetőleg lesznek képek, úgyhogy a tervezett koordinációkat inkább majd utána raknám fel:) Mindenesetre, rajtam kívül még hárman lesznek a színpadon, OneGirl, Noomi és Yume, a következőképpen:

OneGirl - Casual Lolita
Noomi - Sailor Lolita
Yume - Punk Lolita
Ai - Bittersweet Lolita

Előre is köszönöm a segítséget:)

Aki teheti, mindenképpen jöjjön el, minden évben jó tapasztalataim voltak:))
Szorítsatok!

Őszi MondoCon

Hát elment ez a Con is, de az első cp-k után még nagyobb tervekkel érkeztünk haza! Ha összejön tavasszal a Soul Eater csapat az nagyot fog ütni :D én még gondolkozom... Medúza vagy Arachne...?

Minden esetre itt egy kis összefoglaló, jobbára magamról raktam be képeket, hogy elkerüljem az inkább anonimitásba burkolózó egyének dühét :D 

Így nézett ki a Bara no konrei cosplay teljes pompájában, sminkkel és frizkóval^^ Meghaltam a melegtől de oolyan szép az a ruha *.* (kicsit se feltűnő hogy mennyire más arcformám van mint Manának...>.<")

A képeken látható egykedvűség csupán karakterhűség miatt van~

És meglepetésemre egyetlen ember ismert fel, ő volt az a drága, aki egyéni karakterrel craftban is indult^^

Éééés pózoljunk Sugary Carnivallal, mert a burando az burando!

Ja, és ők voltak a személyes kedvenceim: WoWból a red és green dragonflight-ok vezetői (Ysera és Alextrasza). Gyönyörűen kivitelezett cp-k *.* Mi mást várhatnék Yurikotól, végül is^^" Akarok vérelfet cp-zni >.<

A legvégére pedig egy gyönyörűséges csoportkép, még talán ez a legjobb, bár Noomi nincs rajta (NEM azért ez a legjobb mert nem vagy rajta xD)

Balról jobbra:

Kurenai-Globox (Rayman)
OneGirl-MisaMisa (Death Note)
Én (Ai)-Mana-Sama (Malice Mizer-Bara no konrei)
Yume-RandomKawaiiKuroNeko
Őőő nem tudom van-e netes beceneve-Minato (Naruto)

Cosplay: Kész!

Sajnos nem igazán tudtam kivenni a részem az elkészítéséből, de gyönyörű lett, az alsót mindenképp fogom még hordani, úgysem volt még Aristocrat koordim:)

Nem is írok többet, íme a végeredmény:
(sminkes parókás képek con után várhatóak)

Túlélve

Ezt a történetet Anynek írtam a múlt héten tartott születésnapjára, de csak most jutottam el odáig hogy feltegyem. Alapvetően ez a fajta szerelmi történet, és alapvetően a szerelem mint téma nem az én műfajom, de itt most a befogadó volt a fontos:) Remélem, azért sikerült összehozni valami értékelhetőt, de tényleg nem vagyok jártas a témában. Íme:

Túlélve

                Megtörten ülök a padlón, a szoba közepén. Már az összes képét szétvágtam, elégettem; már mindennek elmondtam, aminek csak lehet. De nem vagyok képes kitörölni az emlékezetemből. Érzem, ahogy a szívemen ül, gondtalanul a lábát lóbálja, s minden másodpercben a lelkembe rúg. Nem vesz rólam tudomást. Többé nem. Én mégis minek törődöm vele? Akárhogy is keresem, tudom, hogy nincs racionális magyarázat. Ennyi. Lépj túl rajta. Erős vagy.

            Nem… Nem tudok úgy tenni, mintha sosem létezett volna. Történetünk egy ponttól összefonódott, ha elfeledném, magamat csonkítanám meg. Naplóm majd’ minden lapján szerepel a neve…

            Alkoholos filcet ragadok. Előkotorom a könyvecskét, minden titkom tudóját, és nem is kell keresnem: magától kinyílik, a legolvasottabb oldalon. Amikor először megláttam.

            „Képtelen voltam nem odanézni. Furcsa érzés… egyszerűen vonzotta a tekintetem. Bár nem hiszem, hogy bármi is lehetne köztünk… Ő csak egy srác… még a nevét sem tudom. Szerintem egyszerűen túldimenzionálom a dolgot. Már annyira vágyom rá, hogy legyen valakim, hogy mindenkiben az ideális párt látom…”

            Jobb lett volna nem törődni vele, a fenébe is… de nem másíthatom meg a múltat. Lapozok a naplóban, majd ahogy meglátom a nevét, reflexből lesújtok a filccel. Égeti a szemem.

            „Hetekig nem láttam, azt hittem ő is csak egy olyan egyetlen pillanatra felbukkanó, soha vissza nem térő, jelentéktelen ember a tömegből. De ma ismét ott volt a tér peremén, mint ezelőtt. Nem is emlékszem, olyan izgatott vagyok, de a véletlen úgy hozta, hogy megszólíthattam. Úgy emlékszem, alig jött ki emberi hang a számon… pedig nem hiszem, hogy éreznék bármit is. Csak az esélyt látom benne… valószínűleg.

            Minden esetre megtudtam a nevét… Xxxx. Xxxx… így utólag rájön az ember, melyik név is illik valaki arcához… Xxxx. Milyen szép név…

            Megtudtam róla egyest-mást… rendkívül szimpatikus, bár hihetetlenül nehéz leírni még ezt is.

Van pár dolog, amiben teljesen egyetértünk… például örülök, hogy ő is igazi zenét hallgat…”

            Könyörtelenül húzom ki nevét minden egyes alkalommal, hogy meglátom. Épp lapoznék, amikor ismét kopognak a szobám ajtaján. Ma még öt percnél tovább nem voltam kint. Amíg nem tudom elfeledni őt, ahogy ő tette velem, nem is megyek sehova.

            Tovább és tovább lapozok, egyre többször és többször kell használnom a filcet… de nem érdekel, fáradhatatlanul, szinte mániákusan szántok végig a napló drága papírján kicsinyes kivégzőeszközömmel.

            „Igen, azt hiszem elértem a pontot… nem tudom, mélypontnak vagy tetőpontnak kellene-e neveznem, minden esetre a legcsodálatosabb érzéssel társul, amit valaha tapasztaltam. Tegnap együtt mentünk koncertre, végig együtt tomboltunk, majd kézen fogva sétáltunk a kihalt, éjszakai városban. Nem volt hideg, de lehet, hogy szívem szapora verdesése melegített fel.

            Xxxx később haza is kísért. A kapualjban, mielőtt elbúcsúztunk volna, még sokáig beszélgettünk és nevettünk, de akkor már az izgalmak ellenére is túl álmos voltam. Láttam rajta, hogy képes lenne megcsókolni. Egyértelműen láttam, de a gondolattól átjárt a félelem. Ő pedig megérezte félelmem, így csupán öleléssel vetettünk véget életem eddigi legcsodásabb éjszakájának.”

            A kezem már zsibbad, a gyomrom pedig görcsben áll. Émelygek, ha csak arra az estére gondolok. Túl akarok esni rajta… bár félek, hiába is teszek bármit. Félek, hogy nem szabadulok tőle.

            De azért ismét lecsapok gyűlöletes, egykor oly’ édes nevére…

            „Ma megtörtént. El sem hiszem.

            Nem, komolyan nem vagyok képes elhinni.

            Megcsókolt.

            Tessék, leírtam, igen.

            Megcsókolt… megcsókolt… csak most jut el az agyamig, elég lassan vagyok képes felfogni… de xxxx MEGCSÓKOLT!!!

            xxxx… xxxx… xxxx…

            Pedig mára semmit sem terveztünk, csupán véletlenül futottunk össze. Aztán nekiálltunk beszélgetni, mint már oly sokszor. Végül, mielőtt az éhség hazaszólított, a lehető legváratlanabb módon karolt át, és érintette ajkait az enyémhez. Leírhatatlan. Egyáltalán nem ilyenre számítottam.

            NEM HISZEM EL!

            xxxx megcsókolt…

            Olyan, de olyan boldog vagyok, szinte szárnyalok…”

            Na, itt csapom a falhoz a naplót. Majd némán bámulok a tehetetlenül az ágyon fekvő könyvecskére. Dühöm egy időre felülírja fájdalmam, ami valamilyen szinten jó érzés. Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés…

            Újra megfogom, és az utolsó oldalra lapozok.

            „Már vagy egy hete nem láttam. Nincsenek közös ismerőseink, rajtuk keresztül nem tudok érdeklődni… de a telefonját sem veszi fel, pedig tudom, hogy ilyenkor mindig elérhető!

            Hova tűnhetett? Miért nem hajlandó velem beszélni…?

            Nem hagyott üzenetet. A chatről is letiltott. Egyáltalán nem jön sehová, ahol valaha együtt jártunk.

            Szóval ez a te módszered…? Ilyen gyáva lennél? Képtelen vagy még arra is, hogy a szemembe mondd, elég?

            Ma már vagy hatodszor hívom.

            Semmi.”

            Ez a végszó: semmi. Úgy kong az ürességtől, mint szívem legféltettebb, legkedvesebb része, amit neki áldoztam… üres. Elhagyatott, sivár, és hideg.

            Azóta már fél hónap… és én minden nap hívom. Sosem veszi fel.

*

            Már elértem azt a pontot, hogy képes vagyok úgy tenni, mintha nem lenne semmi bajom. Persze ez nincs így, de folytatnom kell az életem. Nem gondolhatok rá minden egyes másodpercben… bár folyamatosan itt kísért a fejemben…

            Képtelen vagyok figyelni az órákon, folyton kaotikus, egymásba olvadó hangokat hallok. Egy szó nem sok, annyit nem tudok kivenni. Félek, megőrülök. Ennyire nem lehetek gyenge… nem viselhet meg ennyire.

            Úton hazafelé. Kerülök, talán a friss levegő kitisztítja a fejem. Reménytelen, de mégis próbálkozom. Leülök a padkára egy csendes út mentén. Figyelek a hangokra. Próbálom kiszűrni, mit is akarnak közölni velem.

            Kiráz a hideg, amikor meghallom a gyűlöletes nevet.

            Figyelj rám! – hallom ki a zűrzavarból. Az ő bársonyos hangján szól… de mégis szörnyen hideg és élettelen. – Hallasz? Ugye hallasz?

            Furcsán érzem magam, hogy magamban beszélek, de kinyögök egy „Igen”-t.

            Én vagyok! Én vagyok az, ugye emlékszel még? Emlékszel rám, ugye…? – bólintok, bár nem értem, hogy lehet ez… az ő hangja szól a fejemben. Biztos csak hallucinálok. Mostanában szörnyen keveset eszek.

            Nem illúzió, és nem őrültél meg. – zúzza porrá utolsó bástyámat is. – Tényleg én vagyok. El kell mondanom neked, mi történt! – itt elszakad a cérna. Ha tényleg ő az… rászabadítom az elmúlt hetek indulatát.

            Mégis mit képzelsz, mi vagyok én, hogy így játszadozz velem? Szó nélkül eltűnsz aztán meg… hogy kerültél a FEJEMBE?!

            Elhiszem, hogy megrázott… de kérlek hallgass meg! – hangja egyre gyengül. Visszafojtom minden agressziómat. Valamiért képes vagyok még mindig komolyan venni… - Aznap… tudod, amikor észrevetted, hogy eltűntem… tudom, hogy már aznap feltűnt… nos, aznap elvileg nem találkoztunk volna, de tudtam merre mész és korábban végeztem. Gondoltam, megleplek. De végül is úgy alakult, hogy egy barátommal elbeszéltük az idő nagy részét. Mondtam, hogy sietek, de még így is eltartott neki vagy negyed óráig… amikor végre elindultam, rájöttem, hogy nem érlek el, hacsak nem rohanok. Így hát fogtam magam és egyre jobban siettem… ami azt illeti, elértelek volna…

            De mi történt? – kérdezem, eredeti szándékommal ellentétben azonban hangom őszinte aggodalomról árulkodik.

            Egy pillanat műve… annyira egyszerű, hogy szinte komikus… és épp ezért sokkal fájdalmasabb. Figyelmetlen voltam. Rohantam át a főúton, és nem néztem körül… Pár száz méterre tőled, elcsapott egy autó…

            Hogy mi? – kiáltok fel önkívületemben. - Hogy te… ezek szerint… kórházba kerültél…? – próbálom kerülgetni a témát. De könyörtelenül ellenkezik.

            Nem. Vagyis… tényleg voltam kórházban, de szinte csak perceket, és azokra sem vagyok képes visszaemlékezni. Magamon kívül voltam. A… halál küszöbén.

            Szóval… de az nem…?

            De… aznap nekem el kellett volna hagynom ezt a világot… egy egyszerű baleset… senki sem így képzeli el a saját halálát. Az a probléma, hogy nem tudtam elmenni. Még az életen túl is… el akartalak érni. A választás az enyém. Bármikor elmehetek. De úgy nem lennék rá képes, ha kétségek közt vergődve hagynálak itt. Legalább a helyzetet el akartam magyarázni… a mobilom teljesen szétroncsolódott. Senki nem tudott szólni neked…

            Már meghatottan, a könnyekkel nem is küzdve hallgatom szavait. Átkarolom a mellkasom, és próbálom megérteni… felfogni, ami történt. Végül többszöri próbálkozásra sikerül feltennem egy kérdést: És most… mi lesz?

            Sokáig hallgat, már azt hiszem, nem is hallott meg, épp megismételném a kérdést, mikor halkan, az eddigi hangjánál is gyöngébben szólal meg

            Azt hiszem… úgy igazságos… ha a döntés a tiéd. Én akár most is elmehetek, örökre elhagyhatom a világot. De ha úgy döntesz, veled maradok, amíg csak élsz… vagy, ameddig szükséged van a társaságomra. Kérlek, fontold meg… ha maradok, szörnyen nehéz lesz az életed. Hiszen láthatatlan vagyok… csupán egy hang a fejedben. Nem érinthetsz meg, nem mutathatsz be a szüleidnek, nem is beszélhetsz velem nyilvános helyen… talán, csak ha telefonálásnak álcázod. Tudnod kell… szeretlek, de nem akarom megnyomorítani az életed.

            Hosszú percekig egy szót sem szólok. Nem tudok tisztán gondolkodni… az egész helyzet annyira, de annyira… hihetetlen. De egyértelmű, és az utóbbi hetek is bizonyítják, hogy képtelen vagyok nélküle élni. Akárhogy jobb, mint nélküle. Inkább legyek teljesen őrült, mint magányos. Lassan formálom a szavakat a számmal.

            Azt szeretném… ha maradnál. Kérlek, maradj velem.

            Jól megfontoltad? Biztos, hogy… így is…

            Biztos. A másik lehetőség… nem is érdemes arra, hogy megfontoljam. Szeretlek. Azt szeretném, ha végig velem maradnál. Amíg csak lehet.

            Ezután mindketten szótlanok maradunk, de érzem, ahogy lelkünk, minden akadályt legyűrve egymásnak feszül, és a világ legnagyszerűbb és áthatóbb csókjában forr össze.

Bret Easton Ellis: Amerikai Psycho

Először is óriási köszönet Noominak, hogy a kezembe adta ezt a manapság igen ritka könyvet. <3

Persze, elolvastam a hátoldalát, és persze, hallottam hogy miről szól. Vagyis nem lepett meg a főszereplő pszichopatasága. Viszont így az ember sokkal jobban várja, hogy na, mikor tör ki belőle valami, mikor vadul meg, mert ugye a kíváncsiság nagy úr. És, ami fontosabb, így sokkal észrevehetőbbek az utalások: amikor Evelynnél (szinte a regény legelején) főszereplőnk (bizonyos hírhedt Patrick Bateman) közli a társasággal, hogy ő bizony egy pszichopata, mindenki tréfának veszi - a felkészületlen olvasó is. Abban a közegben még nekem is nehéz volt elhinnem, hogy az igazat mondja, pedig tudtam. Félelmetesnek tűnt ez a fajta őszinteség, talán pont azért mert a pszicho-thrilleremhez épp okokat keresek arra, hogy ne kapják el a karakteremet. De, mint kiderült, a félelem teljesen alaptalan volt.

Elismerem, vannak nehéz részek, amikor egy oldal szövegének fele csak márkanév, (a reggeli készülődés...) de soha sem fordult meg a fejemben, hogy leteszem. Talán az, hogy az embernek idegen ez a fajta... katalogizálás, jó dolog, és azt jelzi, hogy még nem süllyedt olyan mélyre mint a mű szereplői.

Én szoktam beteg dolgokon gondolkodni, de be kell valljam, ha nem is sokkolt, ha nem is rémített meg, de minden esetre meglepett a kínzás Bateman-féle tárháza. Ha eltekintenék a kegyetlenségtől, egyértelműen kreatívnak mondanám. Az embernek alapjában véve szokatlan a gyilkolás és kínzás, a szex és a hullagyalázás ennyire direkt ábrázolása. De azt hiszem, enélkül az elem nélkül hiányos lenne a mű. Enélkül sokkal kevésbé lenne hatásos.

A furcsa az, hogy pontosan látjuk Bateman kegyetlenségét, tudjuk miket művel, talán irtózunk is tőle és megvetjük, de nem ő az igazi "gonosz" a regényben. Ő csupán egy beteg, homicid hajlamokkal küzdő ember. A legaljasabb a műben a társadalom: főleg a yuppie-król beszélek, hiszen őket ábrázolja Ellis a legrészletesebben, de mint a végén, a taxis viselkedése mutatja, nem csak és kizárólak rájuk érvényes a könyv mondanivalója, azt az egész társadalomra rá lehet(ne) húzni.

Mert mi is a legmegdöbbentőbb?
Hogy miket képes művelni egy ember szögbelövővel, kihegyezett ruhafogassal, vagy épp egy patkánnyal? Hogy minden ok nélkül képes valaki megölni egy gyereket az állatkertben?
Nem.
Az, hogy egy ember végsétál fél Manhattanen véres öltönyben, majd azt beadja a mosodába, és még panaszt is tesz a bennmaradt foltok miatt, és SENKI NEM VESZI ÉSZRE. Az elején, az első gyilkosságoknál ez még csak furcsa. De aztán (legalábbis nálam így történt) egyre zavaróbb, végül szinte átérezzük, amit Bateman érez, miután minden gyilkosságot részletesen bevallott, és még így sem hisznek neki, ráadásul össze is keverik valakivel. Mondhatni, kiáll a világ közepére, elkiáltja magát, hogy ő az a gyilkos, akit mindenki keres, de senki sem vesz róla tudomást.

De gondoljunk bele... mondjuk éjjel sétál haza az ember lánya, egyedül, egyszer csak szembejön egy öltönyös fickó, szemmel láthatóan véres ingben... esetleg kés is van a kezében, vagy akármi más. Mit tennénk? Magamból kiindulva valószínűleg először azt hinnénk, káprázik a szemünk. Mert az ember azt hiszi, ilyen dolgok csak mással, máshol történhetnek. Egyszerűen nem része az élete rendszerének egy gyilkos megpillantása. Nem képes felfogni, és inkább nem is vesz róla tudomást, inkább megmarad abban a hitben, hogy ez nem is létezik. Ha ne adj isten valaki mégis elhinné, felfogná, akkor sem merne tenni semmit. Azzal van a probléma, hogy NINCS egységes társadalom. Csak emberek egymás mellett. Ha ötven emberből egy megszólalna, hogy: Hé, a fickó véres késsel mászkál! akkor valószínűleg a többiek figyelme is odafordulna, és képesek lennének tenni valamit. De mindenki megvan a maga kis burkában. Bateman a körön kívül esik. Mintha nem is létezne.

Még órákig tudnék róla beszélni, azt hiszem. Minden esetre kifejezetten örülök, hogy elolvashattam, többek közt azért is mert rengeteg ihletet adott a saját történetemhez, de ez persze saját érdemei mellett csak másodlagos szempont.

A valóság furcsa.

Cosplay - alapanyagok

Pár dolgot leszámítva minden alapanyag megvan a cosplayhez, már csak a szabásmintát várom a felső részhez. :3

Alapkoncepcó:

Alapból két részes lesz a ruha: egy bő szoknya alsórészből és egy elég bonyolult felsőből fog állni. Így könnyebb felvenni, és mozogni is benne. A szoknya derekánál lesz egy szélesebb (övszerű?) rész, mint az eredetin is. Úgy volt hogy rengeteg anyag kell főleg az aljához, de szerencsémre ezt is, meg a tüllvásárlást is megúsztam:)

Paróka: még mindig nem csináltam vele semmit, de az alját fogom valahogy levágni és a konty fölé szerkeszteni.

A jackpot: magastalpú cipőért néztünk be egy turkálóba, de ezzel távoztunk: egy tökéletes anyagú, színű és szabású szoknya! A felső, egyébként ujjatlan része majd le lesz vágva, és így plusz cipzárt is szerzünk^^ A derékpánt körülbelül a bejelölt részen lesz. Kicsit nagy is rám, annál szebb lesz a végén:)

És miért is tart ilyen jól? Beépített tüll alsószoknya! Tökéletes találat!

Végül találtunk a ruhához hasonló anyagot a felsőhöz, meg széles, cakkos szélű csipkét, ami a nyakrészhez és a kézelőkhöz fog kelleni. Még kellene szerezni fehér anyagot, de az ráér kicsit később is.

Amikor a ruhát próbáltam, esett le, hogy van egy magastalpú-sarkú csizmám^^ A szőrmés rész nem igazán ideillő, de nem fog látszani. Mana magas, nekem is kell valami :D

Szóval már tényleg csak a szabás-varrás van hátra.. meg a parókával kéne valamit kreatívkodni, de megoldható.

Legyen már con! :D
Globox, Ramona, Misa, Neko-chan:3, Mana-sama
Szép csapat.
Ha valakit kihagytam volna a csapatból szóljon xD

Rats, rats everywhere

Szóval ismét magával ragadott Emilie és elkezdtem fantáziálni <3 Merthogy 2014-ben, Londonban kerül először bemutatásra az Asylum for Wayward Victorian Girls-ből készülő musical, ha minden jól megy. Én pedig nem akarom kihagyni, ott akarok lenni és sokkolni a normál musicalre számító közönséget patkánytársaimmal :)) Ó, igen... több száz szereplő várható, köztük beszélő patkányok! Már évek óta gondolkozom a dolgon, hogy hogy is öltöznék fel alkalomhoz illően egy Emilie kon
certre, és most eljutott a

ruhatáram arra a pontra, hogy képes makacs viktoriánussá tenni :)

Balra a tervet láthatjátok~

Amiket felhasználtam:

Kényelmes, csipkés fehér trikó

Fekete fűző

Loli bugyogó

Hell Bunny alsószoknya

Szürke-fekete csíkos nylon harisnya

Fekete-fehér csíkos combzokni

Fehér csipkés Body Line térdzokni

Body Line Heart Buckle cipő

Fehér gyöngy nyaklánc

Vékony gyöngy nyaklánc

Fehér rózsás dísz

Fekete szaténszalag

Nagy Body Line masni

Kis hajmasni

Body Line csipkekesztyű

Ujjatlan fekete kesztyű

Piros szívecske~<3

A végeredmény:

A fejem itt nem éppen publikus xD

Az egyetlen normális kép róla alább:

Elnézést

Sikerült megértenem.

Tudom hogy annyira nem egyszerű hozzászólni a dolgokhoz... csak sajnos nekem ez úgy jött le a nyomott hangulatomban, hogy azért nem ír senki, mert nem jár ide senki.

Nem kérek én komoly elemzéseket, kritikákat, de örülnék, hogy ha valamit elolvastál, így-úgy jeleznéd... Elég nekem annyi hogy "Jé, ez érdekes!" vagy akár egy "Szia:D" ha más épp nem jut eszetekbe ^^" Komolyan.

Bocsánat , ha bárkit megbántottam. Tényleg félek, hogy nem elég érdekes amit csinálok...

Ismeretlen nyelven - szótár

...vagy valami olyasmi^^" Semmi nyelvtan nincs a nyelvben, csak írtam a dolgokat ahogy jöttek, de ha a szavakat behelyettesítitek szerintem minden érthető. Akár az előbbi versekről, akár a könyvek néhány mondatáról van szó. Ja, és nincsenek ABC-sorrendben. Semmi logika nincs benn. Tehát íme:

Ze-Ha

hom-Ő (nőnem)

entomin-eljön

orensik-szeméből

Dentaris-Sötétség

egjen-árad

um-és

eiz-a

lehetra-világ

viskoliet-pusztulás

honnert-elkezdődik

Hut-amikor

dentar-sötét

siheta-rend

noketer-megtalálja

hutgem-igaz

viletaronda-leszármazott

duket-ketten

volejer-hoznak

jema-szegény

gonhor-bármit

temeri-megtesz

oresenzar-úrnő

omta-könyv

vilega-válasz

imert-benne van ("is in")

bekten-nagyon

sanketor-büszke

zott-vagyok

henogrie-rád

Jemreham wo.-Köszönöm.

or-is

litgorge-örülök

sot-hogy

eis-egy

mihoi-ilyen

omket ... zott-... lehetek

jetana-itt

Hemor-Nálam

Geto-Kivel

hutraden-beszéltél

pitlen-előbb

Gen-"with"

Heme-"my"

gerundia-barátnő

Tamne-Hol

Hergen-Mi

mulitro-használ

teltemuna-telefon

zelemira-elmagyaráz

selterno-később

semerat-szomjas

Heno-Te

zetre-igen

Letar jemo.-Szívesen.

Jetar o'no.-Viszlát.

sonerenta-áruló

sonore-elárul

hem-én/engem

viskolia-elpusztít

jornem-alvó

vila-gyermek

visen-uralkodnak

bur-majd

mina-gyertek

vetore-vissza

ronte-cél

yllane-világos

zi ...-...á válik

duner-második

kontira-szövetséges

fizantae-megmutatja

tiner-harmadik

ogal-nem

oga-ne

karonta-erő

raktin-elhagyni

buskal-építeni

martol-készíteni

noker-vért

filora-kard

valenta-ellenség

o-ból/ből

hasola-lélek

Hor-mely

madenta-bukás

vokasta-ítéltetett

talista-felejteni

nolea-föld

toman-jársz

Yllanis-Fény

romin-hatalom

lonar-megtörik

hakte-mint

narot-fekete

somin-gyenge

pryso-prizma

miko-sugár

geten-ki

nakinte-új(ra)

omala hergen-köztünk

madine-test

hunatra-fagy(os)

genhal-csipke

vistala-eltüntet

tant-nyers

honam-segít(eni)

jagen-hordozni

letar-szív

omimi-felett

a-ó

Pal-Nap

kilar-nyílik

bala-ég

degaro-holt

ritant-éled

eil-ez

valo-kor

piruta-hajnal

Számok:

keio-1

rona-2

vana-3

lite-4

fervi-5

nomal-6

semal-7

adar-8

kalen-9

tomer-10

rona/ta-2->20 (pl)

nomaltafervi-65 (pl)

tomik-100

rona/ket-2->200 (pl)

liteketadarta-480 (pl)

Lolita stílusok: Sweet Lolita

A sweet, mint egyértelmű, a lehető legcukibb kinézetre hajaz. Ők nem folyamatosan figyelő, kifinomult porcelánbabák, hanem inkább cukormázas hercegnők akarnak lenni. Igazándiból a Classic egyenes ágú leszármazottja a stílus, de a Mana-féle fordulat után komolyan megváltozott. Ha megnézzük a régi és mostani ruhákat, itt a legszembetűnőbb az eltérés. Legfőképp talán amiatt, hogy a csipkét felváltotta a fodor és a print.

Főbb színek: Rózsaszín, babakék, menta, levendula, fehér, Bittersweetnél fekete vagy sötétebb lila, piros is előfordulhat.

Főbb minták: Kastélyok, királylányok, kutyusok/cicusok, parfümös üvegek, gyümölcsök, sütik, csoki (Melting Chocolate mentában *.*), kozmetikumok, masnik, pónik, virágok...

A legtöbbször harang alakú szoknya jellemző rá, de mostanában kezdenek bejönni a rövidebb (!!!) A-alakúak is. Itt a legtöbb a kiegészítő a fő stílusokon belül, a legtöbb printhez például zokni is jár. Vagy akár táska vagy mandzsetta. Az is megszokott, hogy a Sweet Lolik nagy plüssöket cipelnek, esetleg plüss alakú a táskájuk (Usakumya feketében~ meghódít engem is a macinyuszi?)

A bittersweet félúton áll a sweet és a goth között, sokan nem is ismerik el igazi alstílusnak. Minden esetre jó, hogy a Gothon kívül is hordhatok feketét. A legjobb pedig, hogy egyetlen ruhából nagyon cukkerédes überkawaii csodát és sötét, gótikus porcelánbabát is alkothatunk! Példa az én virágos JSK-m, ami fekete blúzzal/harisnyával, magassarkúval sokkal érettebb és sötétebb látszatot kelt, mint fehér felsővel, zoknival és heart buckle-el. És a kiegészítők itt még be sem léptek ;)

Problémák: a cukiság megragadta az animerendezők/mangarajzolók fantáziáját, akik loliszerű ruhákat adtak a (legtöbbször shoujo) karakterekre. Ez még oké, de a kedves közönség gyakran összekeveri a kettőt, SŐT, még komoly márkák is csinálnak csak cosplaynek nevezhető ruhákat. Ezek, és a conok tömege vitték bele a cicafüleket és a maid-ruhákat, kötényeket a kezdők ruhatárába. A fenti kép designversenyt nyert Bodyline-on. Igen, ez a Rossz Bodyline.

Emilie Autumn - Fight Like A Girl

Emilie-t már jó régóta szeretem, talán ő volt az első kicsit elvontabb énekes, akit megismertem. Több helyről is hallottam róla: Mondoban, Darren Shan fórumon, Loliktól... Először azt hittem, minden dal fantázián alapul, és sokként ért amikor megtudtam hogy Emilie művészetének nagy része önéletrajzi ihletésű.

Bipoláris zavara volt már gyerekként, azt mondja, onnan ered a zeneszerzői képessége, hogy kiskorában Pachelbel Kánon D-dúrban c. darabját dúdolta, hogy elnyomja a zavar keltette hallucinációkat, és el tudjon aludni. Később megjárta az elmegyógyintézetet is. Így nyilatkozott: „Senki nem próbált kihozni onnan vagy kapcsolatba lépni velem, és nem engedték, hogy bárkit is felhívjak. Amikor a Száll a kakukk fészkére című filmet néztem, rájöttem, hogy elég pontos ábrázolása egy modern kori elmegyógyintézetnek.”

Megírta önéletrajzi ihletésű regényét, a "The Asylum for Wayward Victorian Girls"-t. A könyv cselekménye követhető végig a Fight Like A Girl albumon is. Első hallgatásra is feltűnő, hogy mennyire "musicales", a szó legpozitívabb értelmében. Elvileg a könyvből Broadway-musical készül, szóval nem járok messze, szorítok hogy tökéletesen sikerüljön :)

01 - Fight Like A Girl

A lemez címadó dala, a történet bonyodalmát foglalja össze, itt még azt hittem egy egyszerű albumra számíthatok, pozitív csalódás volt.

"This is our battlecry

I'm giving you a head start

You're going to need it

'Cause I fight like a girl"

02 - Time for Tea

Epicness. Na ezt tudnám elképzelni mondjuk a film elejére.

"And when I am good

I am very very good

But when I am bad

I am fucking GORGEOUS"

03 - 4 o'Clock (Reprise)

A 4 o'Clock Emilie egy korábbi gyönyörű dala, örültem hogy ezen az albumon is visszaköszönt.

"Where is the sense in these desperate dreams?"

04 - What Will I Remember?

Egy lány töprengése életről, halálról és az egész értelméről vagy értelmetlenségéről.

"When my body suffers

When to breathe is pain

Is is really madness to think?...

Think of breaking this chain"

05 - Take the Pill

A brutális kritika az elmegyógyintézetek valóságáról.

"You no longer rule your body

You no longer own those rights

You will wake up when we say so

You will sleep when we turn out the lights"

06 - Girls! Girls! Girls!

Burlesque stílusú "idegenvezetés" az intézetben.

"Some are born mad

Some achieve madness

And some have madness thrust upon 'em"

07 - I Don't Understand

Egy látogató érdeklődése az egyik ápolt felé - nem érti, mi folyik az intézet falai közt.

"Why must she be chained?

I don't understand

He doesn't, does he?"

08 - We Want Them Young

A doktorok és az ápoltak párbeszéde. Érzékelhetően nő a feszültség.

"It's far too crowded in this cell

We are not living - we're in Hell!

When will the tables finally turn?

When will they fall?

When will they burn?"

09 - If I burn

Emily (a karakter, ipszilonnal) a kínzójához, a doktorhoz beszél.

"The louder that I scream

The harder your machines close over me"

10 - Scavenger

Most a lányok "beszerzőjének" szemszögéből láthatjuk egy kicsit a történetet.

"Supply and demand"

11 - Gaslight

Halálfélelem és kiábrándulás.

"Below my window,

I hear a horse go by

And in the next cell

An inmate starts to cry"

12 - The Key

Egy ápolt megszerzi az őr kulcsát, ami Emily-hez kerül, végül lelepleződnek és sarokba szorulnak. Lépni kell.

"It's time this house is ours

It's time we take it back

It's time for bloody war

IT'S TIME FOR THE ATTACK!"

13 - Hell is Empty

Két sort kivéve instrumental - valószínűleg a harc aláfestésére.

"Hell is Empty - And all the devils are HERE!"

14 - Gaslight (Reprise)

Feltételezhetően a harc utáni állapotok bemutatásának aláfestésére való instrumental.

15 - Goodnight, Sweet Ladies

A halotti menet éneke.

"No death could conquer

You only sleep"

16 - Start Another Story

Már a történet vége felé járunk... a dal arról szól, hogy bár nem feledik el a múltat, mégis tudni kell hogy ez már egy új történet kezdete.

"Now look for something more

There's a place I can almost see"

17 - One Foot in Front of the Other

A gyönyörű befejezés - az élettapasztalat nélküli ápoltak ismerkedése a kinti világgal, félelmük, a tudat hogy semmijük sincs, és mégis képesek továbblépni, megkezdeni saját életüket. Csak az egyik láb a másik elé...

Ismeretlen nyelven

Jó érzés úgy költeni, hogy nem kell létező szavakhoz ragaszkodnom, mégis van jelentése. Aki olvasta A Végzet leányát (esetleg a folytatást is) azok tudják, hogy van benn egy nyelv, aminek a történet folyamán nem derül ki a neve. A harmadik kötet első fejezetében szerepelnek majd kis versecskék, amiket a Rend használ, mindegyiket más célra. Ezeket nem félek feltenni^^ Nem szó szerinti fordítást is mellékelek. Később pedig a meglévő szavakat és jelentésüket is.

Karonta, oga raktin hem

Buskal o Dentaris

Martol hem noker

Um filora o valenta hasola

Hor madenta vokasta

Erőm, engem el ne hagyj

Építkezzél Sötétségből

Kérlek, nékem vértet adj

S kardot az ellen lelkéből

Ki bukásra ítéltetett

Talista oga, talista oga

Eiz Hergen nolea toman

Eiz Yllanis ronim jetana lonar

Hakte narot pryso

Eis somin miko

Ne feledd, ne feledd

A mi földünkön jársz

A Fény hatalma semmi lesz

Mint fekete prizmán

Egy gyönge sugár

Amélie oresenzar nakinte omala Hergen

Madine eiz honnatra genhal

Vistala a tant karonta

Honam eiz hom Viletaronda

Geten hom hasola jagen omimi Letar

Újra köztünk Amélie úrnő

Testéről a fagyos csipkét

Tüntesd el, ó nyers erő

Leszármazottját segítsd

Ki ő lelkét hordozza szíve felett

Entomin eiz pal hut

Kilar eiz bala

Eiz degaro Hergen toman

Ritant eiz Dentaris

Eil eiz nakinte valo piruta

Eljött a nap, máma

Megnyílik az ég

A holtak köztünk járnak

Éledezik a Sötétség

Ez az új kor hajnala

Végül az utolsó: ez egy más nyelven íródott, nem tudjuk/tudják a jelentését:

Kin to min a luvar

Im hako et orel

Razina wi tovar

Na xuye hayel

Miro li kanto Dentar