Kis bevezetőként annyi, már rég jártam itt, amire megvannak az okai, de most a tanulmányaim, az érdeklődési köröm és ez a blog valahogy kialakított egy gyönyörű metszetet, amit én most ki is használok~
Történt ugyanis, hogy Irodalomtudományi proszemináriumra (igen, ilyen óráim vannak) írni kellett egy esszét. Most fejeztem be, vagy egy perce, és küldtem el a tanárnak. Nagyon remélem, hogy jó jegyet kapok :D Szóval a feladat szerint elemeznem kellett BÁRMIT. Elsőre álomfeladatnak tűnik, de amikor rájössz hogy nem tudod miről lehet írni amit szeretsz is, hááát, nem egyszerű. Elsőre az Amerikai Psycho-ra gondoltam, de aztán jött az ötlet, és kielemeztem a Bűn és bűnhődést, ami közben a kedvenc regényeim közé lépett. Vagyis egy részletét, Lázár feltámadásának felolvasását és ennek az egész történetnek a hatását a regényre, de nem írom le még egyszer: itt az esszém, olvassátok:)
FONTOS: Az esszé az én saját szellemi tulajdonom (mint minden az oldalon), ha bárhogy fel akarod használni, előtte mindenképp egyeztess velem!!!
Lázár feltámasztásának jelentősége a Bűn és bűnhődésben
Dolgozatom
témája Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij legismertebb regénye, a Bűn és bűnhődés. Célom főleg a negyedik
rész negyedik fejezetében található Lázár-jelenet elemzése, valamit a mű
vizsgálata a Lázár feltámasztásáról szóló bibliai történet felől. E kérdések
kapcsán tervezek kitérni a nevek és számok másodlagos jelentésére, melyeknek
szintén jelentős szerepük van a műben.
A
Bűn és bűnhődésnek hatalmas
értelmezési hagyománya van, olyan szakértők írtak róla, mint Mihail Bahtyin (Mihail Bahtyin. 1976. Dosztojevszkij
poétikájának problémái. In: A szó esztétikája. Gondolat.), Ny. V.
Toporov (Ny. V. Toporov. 1982. Dosztojevszkij
poétikája és a mitológiai gondolkodás archaikus sémái. Helikon.), vagy a
magyarok közül Vatai László (Vatai
László. 1942. Dosztojevszkij. A szubjektív életérzés filozófiája.). Bahtyin
úgy ír Dosztojevszkijről, mint a polifonikus regény megteremtőjéről, akinél
rengeteg önálló karakter és szólam fonódik össze. E karakterek folyamatos
mozgásban vannak, néhol egyik-másik képében az író saját véleményére
ismerhetünk, de ez csak múlékony állapot. Bahtyin volt az első, aki érdemben
tudta tanulmányozni Dosztojevszkij újszerű regényszerkezetét, és nem próbálta
művészetét a korábbi monologikus művek közé sorolni. Toporov, mint tanulmánya címe
is mutatja, a mitológia és a dosztojevszkiji regény közt tárt fel jelentős
összefüggéseket.
Dosztojevszkij
a romantika forrásaiból táplálkozik, de kezdettől fogva egyéni módon kezeli az
olyan hagyományos témákat, mint az individualizmus, a hasonmás-probléma, az önkény
és szabadság kérdése, vagy a bűn metafizikai és egzisztenciális vetülete.
Ízlésére olyan alkotók voltak rá hatással, mint Hoffmann, Balzac, Goethe,
Schiller, Byron, Victor Hugo, Puskin, Gogol vagy Lermontov. Korai művei főleg a
gogoli hagyományra épülnek, ugyanakkor fontos különbségeket figyelhetünk mega
két író hozzáállása között. Ezek a különbségek már szembetűnőek Dosztojevszkij
első regényében, a Szegény emberek
címűben is, melyben a fantasztikum és az egész világ a hős lelkébe helyeződik, a
hősnek pedig ezzel az őt belülről irányító erővel kell harcba szállnia. Ez a
fajta hozzáállás Dosztojevszkij több művében is megfigyelhető, úgy tartja, nem szabad
az élő embert egy tőle idegen tudat néma objektumává tenni. Gogollal szemben, akinél
Akakij Akakijevics csupán alkotója által létezik, Dosztojevszkij hősei önálló
életre kelnek. Emellett megfigyelhető már ebben az első regényben is a
dosztojevszkiji polifónia, a több szólamból való komponáltság. A figurák függetlenednek
az írói nézőpont és a narráció alól.
Dosztojevszkij
művészetére nagy hatással volt a száműzetésben töltött 10 év, itt talált rá
újra a Bibliára, mely ettől kezdve gondolkodásának fő vezérelvévé vált,
beivódott alkotásaiba. Naplójegyzeteiben így ír vallásosságáról, ahhoz való
visszatéréséről: „Nem bolond módon hiszek én Istenben. (…) az ő ostoba
természetük el sem tudja képzelni a tagadás akkora erejét, amilyenen én
átmentem.” A fogság ideje alatt kezdett el érdeklődni az emberek öntudatlan
cselekedeteinek problémája iránt is, melyről K. G. Carus Psyche című művében olvasott érdekes megfigyeléseket. Megírja Feljegyzések az egérlyukból című
kisregényét, melyről Pilinszky azt írja: „Dosztojevszkijnél látom, amit nem
látok.” Ez ismét annak a hozzáállásnak az eredménye, amely már a Szegény embereknél is megfigyelhető volt.
A
Bűn és bűnhődés az első nagyregénye,
egy azok közül, melyekben az ember örök kérdéseiről és a kor problémáiról ír
Dosztojevszkij. A Raszkolnyikovéhoz hasonló, tökéletes megsemmisülés és feltámadás,
mely elemzésem központi részét adja, egyedi a dosztojevszkiji regényhősök közt,
ugyanis a későbbieknek (mint Ivan Karamazov, Miskin herceg, vagy Sztavrogin) nem
adatik meg. Dosztojevszkij módszerére jellemző, hogy a korabeli eseményre épülő
témát összeköti valamilyen gazdag jelentésű világirodalmi modellel, mely a
regény felszíni szerkezete mögött jól kivehető (A Bűn és bűnhődés esetében ez az említett bibliai történet, míg az Ördögökben a Don Juanra találhatunk utalásokat; A kamasz című kisregény pedig értelmezhető Tolsztoj Háború és békéjének antitéziseként.).
Dosztojevszkij szerint az ember egész valója jó és rossz bonyolult összefonódása,
hit és hitetlenség váratlan átmeneteinek színtere. Véleményem szerint ez a
fajta felfogás lehet az alapja annak a gazdag polifóniának, mely az író
műveiben megjelenik. Ahogy naplójegyzeteiben írja: „A teljes realizmusban
megtalálni az emberben az embert (…) Realista vagyok, a szó legmagasabb
értelmében, mert az emberi lélek mélységét ábrázolom.”
Mint
a korábbi bekezdésekből látszik, Dosztojevszkij a polifonikus regény mestere
volt, így nem meglepő, hogy e művében is számtalan szólamot találhatunk. Minden
karakter önálló egyéniség, és így önálló véleménye, világa van. A bibliai
részlet felolvasása azért is jelentős, mert ez az első jelenet, amikor Szonya
és Raszkolnyikov igazsága (szólama) szembe kerül egymással. Itt nyílik meg a
lány, a Biblia olvasása közben, mely egyértelműen több számára, mint történetek
összessége. Ez lelkének egy bensőséges, intim pontja. Ezt láthatjuk abból is,
ahogyan Szonya olvasás közben megjelenik előttünk: „Szonya közeledett a
felséges, megmérhetetlen csoda szavaihoz, és ünnepi elragadtatásba esett.
Hangja csengett, mint az érc, diadalt és örömet zengett, ez adta erejét.”
Ugyanebben a bekezdésben olvashatjuk a lány bizakodását, hogy Raszkolnyikov,
bár még „vak és hitetlen”, mégis, most meg fog térni. Szonya e sejtése, bár nem
rögtön (hiszen az epilógusig kell várni rá), de végül beigazolódik.
Maga
a bibliarészlet Jézus Krisztus egyik csodatételéről szól. Barátja, Lázár
megbetegszik, de amikor tudatják vele a hírt, Jézus a Jordánon túl marad. Azt
feleli, „ez a betegség nem halálos, hanem az isten dicsőségére lesz”. Később
útnak indul, és közli tanítványaival, hogy Lázár „elaludt” (alvásnak nevezve a
halált). Megérkezve a gyászoló tömeg láttán maga is könnyekre fakad, de nem
Lázár miatt, hisz már tudja, hogy fel fogja támasztani. Márta először tiltakozik,
amikor Jézus azt kéri, nyissák fel a sírt (negyednapos volt már a halott).
Jézus, miután elgördítik a követ a sírbolt elől, bekiált: „Lázár jöjj ki!” Ekkor
Lázár feltámad, és úgy, ahogy eltemették, pólyával betekerve, saját lábán jön
ki.
A
történet az egyik legszemléletesebb csodatétel bemutatása, ugyanakkor több is
annál. Ez a rész valójában Jézus halálának és feltámadásának előrevetítése. Az
ok, amiért Jézus nem siet rögtön Lázárhoz, hogy megmentse betegségétől az, hogy
így ő is áteshessen azon az üdvözítő szenvedésen, melyen majd később Jézus maga
is. Ezért mondja, hogy a betegség „nem halálos, hanem az Isten dicsőségére
lesz.”. Ez a motívum, az üdvözítő szenvedés, valamint az azon keresztül való feltámadás
a legerősebb kötelék, mely a bibliai történetet és a Dosztojevszkij-művet
egymáshoz kapcsolja. Raszkolnyikov és Lázár feltámadása, szenvedésük, valamint
a Megváltó és a főhőst bűnei súlya alól felszabadító Szonya közt párhuzam
húzódik, mely felismerésével közelebb jutunk a végkifejlet megértéséhez és az
egész mű könnyebb átlátásához. Raszkolnyikov a szenvedésen keresztül nem csupán
bűnei alól szabadul meg, de szinte teljesen megújul lelke, élete. Az utolsó
részben szó szerint ezt olvashatjuk: „Raszkolnyikov feltámadt, tudta, érezte
ezt az egész megújhodott valójában.” A korábbi, rengeteget (túlságosan is
sokat) gondolkodó, elméleteket és eszméket gyártó, abba szinte beleőrülő valója
megszűnik létezni, átveszi a helyét egy egyszerűbb, mégis élhetőbb én, aki
megismeri a szeretet és a hit erejét. Dosztojevszkij ezt az átmenetet olyan
zseniálisan mutatja be, hogy egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, nem erőszakos
a hit bemutatása. A pillanatot, amikor Raszkolnyikov megtér, nem is látjuk,
csak azt, amint elkezdi érezni a jövőbeli változásokat, és a reményt egy boldog
életre.
Dosztojevszkij
egyik, elsőre szembetűnő utalása arra, hogy ennek a történetnek nagyobb szerepe
lesz, a harmadik rész ötödik fejezetében olvasható, amikor Porfirij Petrovics,
látszólag mindenféle ok nélkül azt kérdi Raszkolnyikovtól: „És Lázár
feltámasztását is hiszi?”. Itt egyrészt előreutal a későbbi történésekre,
másrészt valójában nem Lázárról, hanem Raszkolnyikovról, az ő lelkéről és
bűnéről beszél. Arra próbál utalni, hogy tud Raszkolnyikov bűnösségéről, és
valamikor muszáj lesz ezt bevallania, hiszen csak és kizárólag azzal
szabadulhat meg bűne súlya alól, ha elfogadja a büntetést, ha a száműzetés
szenvedése által üdvözül.
Raszkolnyikov
megváltásában egyértelműen Szonyának van a legnagyobb szerepe. Benne
figyelhetjük meg az úgy nevezett „jurogyivij” karaktert, a „szent együgyűt”,
amely visszatérő elem Dosztojevszkij műveiben. Ezt a fogalmat többféle
személyre is használták, a szellemi fogyatékosoktól kezdve (az uzsorásasszony
testvére, Lizaveta is ide tartozik) a lázadó nonkonformistákon keresztül az
olyan önfeláldozó, alázatos lelkekig, mint Szonya. Dosztojevszkij azért
vonzódott az ilyen figurákhoz, mert a vallásosság egy önfeledt, boldog
szenvedéllyé emelkedett változatának tartotta az ő hitüket. A felolvasás előtt
Raszkolnyikov, Szonyát szemlélve állapítja meg: „Téboly! Vallási téboly!”, mely
az eredetiben „Jurogyivaja!”. E fogalmak Szonya személyét a megváltóhoz
közelítik, érdekes a bibliai szöveg részlete, amely Jézus szomorúságát írja le
a gyászolók láttán: „Lélekben izgatottá vált, mint a felháborodott ember.” Ezen
az úton azt ismerhetjük fel, hogy Raszkolnyikov jelképes halálában és
üdvözülésében a szent, a megváltó Szonya képében jelenik meg.
Dosztojevszkij
műveiben rendkívüli fontosságuk van a neveknek, és azok jelentésének, az előbbi
megállapítást pedig Szonya neve is alátámasztja. Szonya, vagyis Szofja görög
eredetű, jelentése bölcsesség. Raszkolnyikov emberi, világi okosságával szemben
Szonya képviseli a szív okosságát, mely „kísérője, jó szelleme lehetett
szenvedésében, megtisztulásában.”
A
másik név, melynek jelentése erősen köthető a Lázár-történethez, Kapernaumové.
Kapernaumov közvetlen kapcsolatban áll Szonyával, hiszen a lány tőle bérli a
szobáját, ugyanakkor kevésszer jelenik meg, és nem jelentős szereplő. Neve
mögött ugyanakkor egy egész bibliai történet rejlik, amely hasonló
csodatételekről szól, mint Lázár feltámasztása. A történet helyszíne Kafarnaum,
amelyet másképp Kapernaumnak is szokás nevezni. Állítólag több apostol (Péter,
András, Jakab, János), valamint Máté evangélista is innen származik. Utóbbi azt
állítja, Jézus is lakott itt. Lukács evangéliumában található a történet,
miszerint Jézus ebben a városban tanított, és meggyógyított egy embert, akibe
ártó szellem költözött, valamint Simon Péter lázban szenvedő anyósát is. de
kötődik egy pogány százados szolgájának esete is, akit Jézus távolról
gyógyított meg, mivel a százados méltatlannak tartotta magukat arra, hogy
hajlékukba fogadják őt. A mondat, melyben a távoli segítséget kéri, mára a
katolikus liturgia bevett részévé vált.
Raszkolnyikov
nevének is van vallási jelentősége, bár ez már nem köthető közvetlenül a
Lázár-történethez. A „raszkol” a 17. század derekán létrejött ortodox
egyházszakadás elnevezése. Alekszej Romanov cár és Nyikon pátriárka egyházi
reformokat vezettek be, de ezeket az alsó papság, élén Avvakum protopópával,
nem volt hajlandó elfogadni. Ők voltak a „raszkolnyikok”, avagy „óhitűek”, akik
fanatikus elszántsággal ragaszkodtak régi könyveikhez, liturgiáikhoz. Ez
szimbolikusan Raszkolnyikov fanatizmusára, saját eszméjéhez, igazságához való
ragaszkodására, makacsságára utal. E képben egyszerre van jelen az igazság és
hősiesség a hamissággal és megszállottsággal. Más elemzések szerint a főhős
neve a „szakadás” kapcsán utal belső kettősségére, hogy egyszerre képes
hidegvérrel gyilkolni, ugyanakkor sokszor meglepően emberséges természetű (álma
a halálra vert lóról, pénzt ad Marmeladov temetésére, stb.).
A
nevek mellett a számoknak is nagy jelentőségük van a műben. Más szerzőkhöz
hasonlítva Dosztojevszkijnél szokatlanul magas a számnevek, mennyiségek
használata, amely szintén jelentéstöbbletet ad a regénynek. Az első ilyen,
gyakran megjelenő szám a négyes (összesen harmincötször fordul elő). Magában a
bibliai történetben is elhangzik egyszer, Szonya erősen meg is nyomja, valamint
dőlt betűvel is ki van emelve: „negyednapos”. Ez nem csak azért jelentős, mert
a holttestnek „szaga van”. A zsidó hagyomány szerint a lélek a negyedik naptól
fogva nem tér vissza a sírhoz, így a lélek ekkor örökre eltávozik. A négyes
alapvetően szakrális jellegű szám, mely főleg a rituális klisékben tűnik ki
(mint például amikor Szonya felszólítja Raszkolnyikovot, hogy álljon ki a
keresztútra, és mind a négy égtáj felé hajoljon meg.). Maga a Lázár-szöveg is a
negyedik evangéliumban található. Ismétlődik a négyemeletes házak ábrázolása
(az öregasszonyé, Raszkolnyikové, Kozelé, a hivatalé, stb.). A négyes
tagoltságú függőleges struktúra szemantikailag a szűkösségnek, a szorongásnak,
az erőszaknak és a nyomorúságnak felel meg, szemben a vízszintes tagolású
négyes tagolással (mint az égtájak). Ez a szabadság, a tágasság, a megváltás
gondolatát hordozza.
A
másik fontos, még gyakrabban (hetvenötször) előforduló szám a hetes. Maga a
regény is hét egységre tagolható (hat rész és egy epilógus), az első két rész
pedig hét-hét fejezetből áll. A bűn elkövetése is hét óra után következett be,
az után, hogy minden irányból a hetes visszhangzott. Rendkívül hangsúlyos
szerephez jut a szám az epilógusban, de itt már nem a pusztulást vetíti előre,
hanem a megváltáshoz vezető utat mutatja: „Még hét esztendejük van. Mennyi
irtózatos kín, micsoda mérhetetlen boldogság vár rájuk még addig!...Hét év!
Csak hét év!... Boldogságuk kezdetén akadtak pillanatok, amikor ez a hét év hét
napnak tűnt előttük.”. Ez a hét év szemben áll azzal a hét évvel, amelyet Marfa
Petrovnával töltött Szvidrigajlov, s melyről Szvidrigajlov pontosan hétszer
tesz említést.
Lázár
és Raszkolnyikov feltámadásának párhuzamba állítása hozzáad nem csupán az
elemzői, de az olvasási élményhez is. Ezt a kapcsolatot felfedezve sokkal
tisztábban látszik a logika, mely eljuttatja főhőseinket az epilógusig,
megérthetjük az elsőre összefüggéstelen szavakat, tetteket is. Elemzésem ugyanakkor
a regény egyetlen aspektusát emeli ki, így nem adhat teljes képet a műről. A
regény bonyolultabb annál, hogy ezt a témát tekintsük egyetlen mozgatórugójának.
Lehetne mélyebben vizsgálni a polifóniát, az egyes szólamok bűnről adott
magyarázatát, ezek távolságát az írótól, lehetne beszélni a szereplők
szerteágazó kapcsolatrendszeréről, Razumihin jelentőségéről Raszkolnyikov
mellett, vagy akár a Lebezjatnyikov karikaturisztikus alakja által a műben
megjelenő kritikáról, melyet a szerző az utópista szocializmus ellen fogalmaz
meg. Véleményem szerint a Bűn és bűnhődés
azok közé a regények közé tartozik, melyek mindig képesek lesznek valami újat
mutatni az elemzők és olvasók, a laikusok és szakértők számára is, és kortól
függetlenül állandóan aktuálisak maradnak.
Bibliográfia:
Dukkon Ágnes. 1998. Bűn és bűnhődés. Raabe Klett
Kiadó. 432―436, 464―467.
F. M. Dosztojevszkij. 1972. Tanulmányok, levelek,
vallomások. Magyar Helikon. 361―362,
364.
Mihail Bahtyin. 1976. Dosztojevszkij poétikájának
problémái. In: A szó esztétikája. Gondolat.),
Ha eljutottál idáig, gratulálok! <3
Levezetésképp mondjuk szépen együtt: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov
